Erwin , Ildiko és Steffi

Utazásunk Peruba

Már évek óta, sőt több évtizede szerettük volna Peru mesés történelmi emlékeit a valóságban is megismerni. Ez évben végre sikerült. Több mint három hetet tölthettünk el ebben az érdekes, természeti szépségekben, történelmi emlékekben gazdag, igen változatos, nagy szélsőségeket mutató országban.
Az előkészítés során a legnagyobb nehézséget az úti célok kiválasztása okozta. Azt tudtuk, hogy még a legfontosabb látnivalók mindegyikét sem tudjuk megtekinteni. Erre nincs elég idő, de nem is tudnánk egyszerre annyi élményt befogadni. Végül könyvekből, filmekből szerzett ismereteink, és perui barátaink segítségével sikerült az érdeklődésünknek megfelelő programot összeállítani. A másik feladat az út megszervezése volt. Az utazási irodák sajnos nem kínáltak nekünk megfelelő, szabadon választható programot. Ehhez is segítséget kaptunk azonban, így egy sajátos szervezésű, látnivalókban, tapasztalatokban gazdag utazásban lehetett részünk. Meg kell még jegyezni, hogy egyéni turistaként, spanyol nyelvtudás nélkül nehéz megélni ebben az országban. Szerencsére unokánk segített e probléma áthidalásában.
Limát és környékét rokoni, baráti segítséggel néztük meg. Láttunk nagyon szép városrészeket a gyarmati korszakból (Plaza de Armas) és a legutóbbi évekből is (Myraflores). Nagyon érdekes volt a Nemzeti Múzeum spanyolok előtti történelmi múltat bemutató gazdag anyaga. Megismertünk azonban lehangolóan szegény, elhanyagolt területeket is. Limával kapcsolatban még egy prózai dologról is meg kell még emlékezni, ez pedig a közlekedés. Utaztunk busszal, mikroval, de a legtöbbször taxival. Az állandóan nyüzsgő, kavargó, kaotikusnak tetsző forgalomra visszaemlékezve helyes döntés volt, hogy nem béreltünk gépkocsit. Ebben a városban nehéz lett volna eligazodni
A fővárostól 30 km-re lévő Pachacamacot is meglátogattuk. Az agyaggal erősített vályogtéglából épült romváros kezdetei i. sz. 300-600 közé tehetők. Itt döbbentett meg bennünket először a méretek nagysága. A méretnél e nagy vallási központ múltja sem kisebb jelentőségű, évszázadokon át közismert zarándokhely, jóshely volt. .
A mintegy 500 km-rel északra fekvő Trujilloba távolsági busszal utaztunk. A helyet, szállást előre megrendeltük. Mind kettő kényelmes volt. A város környéki látnivalókat esetenként idegenvezető segítségét igénybe véve tekintettük meg. A monumentalitás itt még döbbenetesebb volt. Chan Chan, a chimuk fővárosa hozzávetőleg 20 km2 területen fekszik. A 9, magas falakkal körbevett városrészből csak egy – a  Tschudi-negyed – van feltárva, de ezt is nehéz bejárni. A fáradtságot azonban megéri. A látogatót meglepi a domborművek gazdagsága, a falak, belső terek és a víztározó mérete, az egész építkezés precíz és esztétikus tervezése. Érdemes megnézni a Chimu kultúra két jellemző épületét, a Huaca Esmeraldát, és a Huaca del Dragónt is.
A közelben még sok látnivaló van. Ezek közül a mocsikák vallási központja, a Huaca del Sol nem látogatható, de a még ma is több mint 40 m magas, 380x145 m alapterületű agyag piramis távolról nézve is megragadja a néző fantáziáját. A romjaiban is hatalmas építményt az i.e. I. században kezdték alapozni, és a tájékoztatás szerint az i. sz. I. század vége felé készülhetett el az első szakasz. A közvetlen közelben lévő Holdpiramis szintén vallási célokat szolgálhatott, a feltárás következtében ma már látogatható, és sokat megmutat régi szépségéből. Különleges élményt nyújtanak a bevésett szegélyek közé festett sokszínű, szimbolikus, vallásos jelképek, amelyek rétegesen kerültek egymás fölé, de az építmény feltárt belsejében együtt is láthatók.
Egészen más élményt nyújtott egy kirándulás Cajatamboba. Ez a külföldi turisták által ritkán látogatott hegyi település – ahol persze találhatók preinka emlékek – nincs messze Limától, helyi buszjárattal mégis kora reggeltől késő estig tartott az utazás. A látvány azonban kárpótolt. A több ezer méter magasban fekvő, védett völgy sok fával gazdagított, barátságos környezetet biztosít az ott élőknek. A hegyoldalakon a művelésre alkalmas területeket szinte kertszerűen művelik meg,  a még magasabban elterülő legelőkön pedig állatokat tartanak. Hogy milyen nehéz lehet ebből megélni, azt érzékelteti a lakóházak állapota.
Természetesen az inkák örökségével is meg akartunk ismerkedni. Erre legkedvezőbb lehetőségnek Cusco – az inkák egykori központja – és környéke mutatkozott. Ott viszont olyan sok érdekes látnivaló van, hogy el sem tudtuk képzelni, hogyan lehet az előirányzott egy héten belül mindezt meglátogatni. Végül ez lett a legegyszerűbb. Kiválasztottuk - kényszerűen fájdalmas válogatással – a célokat, és egy helyi, szakmai ismeretekkel rendelkező vállalkozás, a Teátro Inka, mindent megszervezett. Juliacában vártak a repülőtéren, attól kezdve pedig gördülékenyen ment a program. Reggel egy-egy busz jött értünk, végig jártuk a látnivalókat, este visszaszállítottak a szállásra. A buszok kényelmesek voltak, az étkezés változatos, az idegenvezetők felkészült, lelkes patrióták.
Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Ezt röviden el sem lehet mondani. Csak jelzésként emelhető ki maga Cusco, Sacsahuaman: a megalitikus inka erőd, Ollantaytambo: a Szent Völgy bejáratát védő létesítmény, Pisac: egy másik város, kultikus hely, erőd, és a mindezeket megkoronázó, rendkívüli hely: Machu Picchu. Külön kell megemlíteni a csodálatos Titicaca tavat: a tóról nézve Puno körül csak kisebb domboknak tűnő négyezer méteres hegyeivel, máshol a hatezer méteres hófödte csúcsokkal, az Uro indiánok nádszigeteivel, és a hatalmas kék víztükörrel. Kedves emlékünk is kötődik a tóhoz. A nádszigeten élő, hangulatos, élénk színű ruhákba öltözött asszonyok, lányok tiszta, szép hangú énekkel búcsúztatták a továbbinduló látogatókat.
Egy ilyen utazás után nehéz az emlékeket rendezni, még nehezebb a látottakat értékelni. Mindössze néhány benyomásunkat szeretnénk megfogalmazni.
Az inkák, és az inkák előtti kultúrák emlékei lenyűgözők. A kő és agyag építményeknél egyaránt feltűnő a precíz, néha talán kissé túl szabályosnak tűnő, de mindenképen jól tervezett munka. A kemény gránittömbök pontos illesztése nagyon nehéz feladat lehetett. A hatalmas, néha több száz tonnás kövek mozgatása, esetenként meredélyekre való szállítása rejtély. A nagy méretek elérése a monumentális agyagpiramisoknál egyszerűbbnek látszó feladat, de ha a szükséges munkaerő sivatagi körülmények közti ellátását, a munka megszervezését is figyelembe vesszük, csodálatos teljesítmény. Az eddig csak részben megemlített művészi alkotásokat is figyelembe véve egyértelmű, hogy ezen a földön már évezredekkel ezelőtt magas színvonalú kultúrák léteztek.
Figyelemre méltó a mezőgazdaság helyzete. A Peruban művelt földek nagy részét nálunk művelésre alkalmatlannak ítélnék. A mostoha körülmények ellenére, vagy éppen ezért a hatalmas hegyeken néhány m2-es területeket is megművelnek. A teraszos művelést az inkák magas színvonalra fejlesztették, de elődeik és ma utódaik is alkalmazták, alkalmazzák. A termelés fontos feltétele – különösen a tengerparti sivatagos területeken – az öntözés, illetve a vízgazdálkodás. Utunk során nem találkoztunk nálunk korszerűnek tartott technikai berendezésekkel, „csak” csatornákkal, vízvezető -kormányzó létesítményekkel. A kisebb-nagyobb parcellák, táblák felszíne azonban úgy van kialakítva, hogy a barázdás csörgedeztető öntözés is nagyszerűen alkalmazható. Látszik, hogy az öntözésnek több ezer éves hagyománya van. A célnak megfelelő egyszerű megoldásokból mi is okulhatnánk.
A mai Peru futó benyomások alapján is nagy szélsőségeket mutat. A múlt pompás emlékeihez képest szembetűnő az épületek nagy részének elhanyagoltsága, igénytelensége. Ugyanakkor az ellenkezőjével is találkoztunk, és ez nemcsak a szép városközpontokra, új városrészekre, hanem az elhanyagolt környezetben álló rendben tartott épületekre is igaz. Úgy tűnt, hogy az utóbbi időben jelentős erőfeszítéssel törekedtek az infrastruktúra, és magánerőből a lakókörnyezet fejlesztésére.
A természeti környezet ugyancsak változatos. A sivatagtól a trópusi erdőig sok minden megtalálható ebben az országban, amelyet alapvetően a magas hegyek, fennsíkok jellemeznek. Európai szemmel nem győztünk csodálkozni, hogy a hegyeket négyezer méter felett is (igaz gyér) növényzet takarja, a parkokban télen is virágzanak a növények, és egymás mellett láthatunk nyugalomban lévő, leveleiket elvesztett, valamint teljes zöldben pompázó lombos fákat, betakarítás előtt álló, és frissen vetett gabona táblákat (parcellákat).
Nagy várakozással mentünk ebbe a távoli országba, a látottak azonban felülmúlták a képzeletünket. A csodálatos természeti környezet, a múlt gazdag öröksége többet nyújtott, mint amit reméltünk. Most már az lenne jó, ha egy másik alkalommal a rengeteg látnivaló további elemeivel is megismerkedhetnénk.

Budapest, 2007-10-25

Zsuffa Ildikó és Ervin

Erwin képei :

Gallery